UVOD Protokolarna pravila Državnega zbora določajo, da Državni zbor priredi slavnostno sejo ob dnevu državnosti 25. junija in ob dnevu samostojnosti i

UVOD Protokolarna pravila Državnega zbora določajo, da Državni zbor priredi slavnostno sejo ob dnevu državnosti 25. junija in ob dnevu samostojnosti in enotnosti 26. decembra. Slavnostna seja traja največ pol ure. Govorniki na slavnostni seji so predsednik in podpredsedniki Državnega zbora. Na sejo so vabljeni visoki predstavniki Republike Slovenije in diplomatski predstavniki. Javnost lahko spremlja slavnostno sejo preko televizijskih in spletnih prenosov. Vsebina seje postane pregledno dostopna v obliki sejnega zapisa. Državni zbor slavnostno sejo zvočno posname. V uredništvu sejnih zapisov se ob poslušanju zvočnega posnetka preveri avtentičnost zapisanega, besedilo pa se uredi v skladu s strokovnimi merili prenosa govorjene besede v zapisano. Takšno preverjeno in jezikovno urejeno besedilo se izda v publikaciji Sejni zapisi Državnega zbora. Sejni zapis slavnostne seje vsebuje vabilo na slavnostno sejo in besedilo seje, zapisano v prvi osebi, ter prevode slavnostnega govora v italijanskem, madžarskem in angleškem jeziku. Sejni zapisi so zgodovinski dokument in vir za preučevanje parlamentarne zgodovine, tradicije, predstavniške demokracije in jezikovne kulture. Sejni zapisi Državnega zbora. Slavnostna seja ob dnevu državnosti (24. junij 2017) ISSN 2385-9490 Pripravil: Dokumentacijsko-knjižnični oddelek Urednici: Tatjana Mirt Kavšek, dr. Vesna Moličnik Izdajatelj: Državni zbor Naslov: Šubičeva 4, 1102 Ljubljana Telefon: +386 1 478 94 00 Leto izida publikacije: 2017 www.dz-rs.si

VABILO 3

Državni zbor VII. mandat Slavnostna seja Državnega zbora ob dnevu državnosti 24. junij 2017 Slavnostni govornik: Matjaž Nemec...podpredsednik Državnega zbora Slavnostna seja se je začela 24. junija 2017 ob 20.01. / Himna Republike Slovenije tenorist Sergej Rupreht / PREDSEDNIK DR. MILAN BRGLEZ: Spoštovani državljanke in državljani Republike Slovenije, cenjene Slovenke in Slovenci v zamejstvu in po svetu, spoštovani predsednik Republike Slovenije gospod Borut Pahor, spoštovani predsednik Vlade Republike Slovenije dr. Miro Cerar, spoštovani predsednik Državnega sveta gospod Mitja Brvar, spoštovana predsednica Ustavnega sodišča dr. Jadranka Sovdat, spoštovani predsednik Vrhovnega sodišča mag. Damijan Florjančič, spoštovani diplomatski zbor in visoki gostje, cenjeni zastavonoše in praporščaki, spoštovane kolegice poslanke in kolegi poslanci, dragi gledalke in gledalci! Začenjam slavnostno sejo Državnega zbora ob državnem prazniku Republike Slovenije dnevu državnosti. Na predvečer rojstva naše drage Slovenije se še posebej spominjamo zgodovinskih dogodkov, zahvaljujoč katerim že 26 let živimo v samostojni in neodvisni državi. Naj ob tem izpostavim, da dolge poti, ki je vodila do samostojne slovenske države, ne smemo nikoli pozabiti, saj je bila vse prej kot lahka. Naj bo zato tudi nocojšnja slavnostna seja iskren in domoljuben poklon naši zgodovini, naši državi, naši domovini. Spoštovani gospe in gospodje! Za govorniški pult vabim tokratnega slavnostnega govornika podpredsednika Državnega zbora gospoda Matjaža Nemca. MATJAŽ NEMEC: Spoštovani predsednik Republike Slovenije, predsednik Državnega zbora, predsednik Vlade, predsednik Državnega sveta Republike Slovenije, predsednica Ustavnega sodišča, predsednik Vrhovnega sodišča, spoštovani visoki gostje, spoštovani poslanke, spoštovani poslanci, cenjeni državljanke in državljani!»izhajajoč iz pravice slovenskega naroda do samoodločbe, iz načel mednarodnega prava, iz ustave dosedanje SFRJ, iz Ustave Republike Slovenije so se prebivalci Republike Slovenije na plebiscitu dne 23. decembra 1990 z absolutno večino odločili, da si za prihodnje življenje oblikujejo samostojno in neodvisno državo Republiko Slovenijo, ki ne bo več združena v Socialistično federativno Republiko Jugoslavijo.«So besede in zapisi. Takšni in drugačni. Veliko se jih je nabralo v teh letih. Nekateri obujajo spomine, drugi živijo sedanjost, tretji pa rišejo prihodnost. So pa tudi taki, ki združujejo vse našteto. In še več. Gradijo državo. Citati Deklaracije ob neodvisnosti ob rojstvu naše samostojne države me prevevajo s ponosom. Mogočno sporočilo ostaja že 26. leto po sprejetju več kot le spomin, zgodovina, pričevanje o tistem času. V njem prepoznamo kalejdoskop življenja našega naroda, njegove identitete, ki se je kalila skozi stoletja. Odmeva čez pretekli in današnji čas, a hkrati sije tudi v prihodnjega. Še več. Sporočilo bivanj onkraj časa in prostora. Deklaracija ob neodvisnosti je pričevanje tisočih ljudi in dogodkov. Tistih, ki jih danes obeležujemo, a tudi tistih, ki nimajo svojega datuma, spomenika, a se čutijo v vsakem dihu naše državnosti. Vsak dogodek, epizoda, vsako dejanje, stoletja, desetletja nazaj, vsak obraz, vsak izraz ljubezni do slovenstva, vsaka slovenska beseda, izgovorjena ali pisana, vsako delo v spoštovanju do domovine, majhno ali veliko, je zajeto s to deklaracijo, ki je okronala upanje in hotenje slovenskega naroda v naročju samozavesti in enotnosti. Ob jasni in odločeni nameri imeti svojo državo, lastno državo, samostojno in neodvisno. Prav je, da še posebej danes nas preveva ponos, da preproste a mogočne besede zaobjamejo hrepenenje našega naroda in se zapišejo v najlepše voščilo naši državi. Junija 1991, ko sta bili sprejeti Deklaracija ob neodvisnosti Slovenije ter Temeljna ustavna listina o samostojnosti in neodvisnosti, nismo vedeli, kaj nam pripravlja prihodnost, a prepričani smo bili, da jo bomo krojili pod okriljem lastne državnosti. Želja po slednji je v srcih naših ljudi tlela toliko prej, veliko prej. Žarela je v delu, pogumu, odpovedovanju, izgubah, žal tudi za ceno življenj tisočih rojakov, in z vulkansko močjo planila na površje s plebiscitom, ki je dokončno začrtal pot naši državi. Takratni čas je zaznamovan z veličastnimi prelomnicami, ki niso bile samo niz 4

lepih, temveč tudi težkih trenutkov. Dnevi po razglasitvi naše samostojnosti so se v zgodovino naše države zapisali kot dnevi preizkušenj, a hkrati tudi spoznanj, kar je dokazala in pokazala osamosvojitvena vojna. Da je ni sile, ki bi omajala naše goreče želje, vztrajnosti, neizmerne trdnosti in odločnosti, a tudi hotenja in hrepenenja zaživeti v samostojni državi. Izkušnje agresije nad našim narodom nam žal nikoli niso bile tuje, a potrdile so, da so prav prelomni trenutki naše zgodovine tisti, ki od nas terjajo največjo mero samozavedanja, da zmoremo čez še tako težke prepreke seveda le enotni, takrat ko hodimo skupnim ciljem naproti. Če razumemo te vrednote, če pogledamo onkraj časa in prostora v bistvo identitete našega naroda in države, si lahko zastavimo pomembno vprašanje. Žal pa odgovor danes mnogokrat iščemo na napačnem mestu. V delitvah, v nezmožnosti sobivanja, v nezmožnosti razumevanja prave vsebine, vsebine preprostih a najmočnejših vrednot, ki smo jih kot narod ne samo že prepoznali, temveč jih z enotnostjo povzdignili nad vse razlike. Tako kot pri nas, tako kot povsod so bile vedno in bodo. Razlik nikoli ne gre podcenjevati. Tudi v zgodovini naše državnosti. Vsaka izmed teh razlik najsi gre za politiko ali za odnos do vseh družbenih razmerij terja vpogled najprej samega vase. Spoštovani! Ne smemo dopustiti, da razlike upravljajo z nami. Dokazati moramo, da zmoremo mi upravljati z njimi. Zakaj menim, da je to pomembno poudariti prav ob prazniku prazniku državnosti. Zato ker se tudi za čas naše osamosvojitve premalo govori o ponosu ob enotnosti, ki je takrat prevladala, in prevečkrat o prerekanju, o na silo razdeljeni pogači zaslužnosti za nastanek naše države. Če kdaj, je prav ob tem prazniku pravi trenutek, da poudarimo, da enotnost naroda ne pomeni živeti brez razlik, temveč z razlikami, vendar ob zadevanju pomena skupnih vrednot, skupne prihodnosti. Čeprav ni lahko, si moramo priznati, da smo na tem izpitu večkrat, prevečkrat padli, se spotikali ob lastne velikopotezne besede o pomembnosti demokratičnih institutov ter njihovih zavez, načel, ki so tem institutom zavezani služiti, namesto da bi služili prav ljudem. Enako velja za socialno državo, pa za človekove pravice in temeljne svoboščine ter seveda za v velikem delu slavno, a tudi bolečo polpreteklo zgodovino. Zato si ob prazniku, kot je ta, ne smemo zatiskati oči pred vsemi izzivi, ki potrebujejo našo popolno zavedanje in odgovornost. Kot predstavnik mlade generacije kot edini pravi pomen uresničevanja praznika državnosti vidim ravno v odgovornosti, da smo danes na temelju izkušenj preteklosti sposobni graditi most do stabilne prihodnosti. Pogled v skupno prihodnost je edini pogoj, da bo ta most trden. Ne hrepenimo po iskanju lastne resnice preteklosti, le z odpuščanjem, le z odpuščanjem se bomo dokončno osvobojeni lahko ozrli v prihodnost. Prepričan sem, da smo sposobni, bolj kot sami mislimo, soočiti se z bolečino preteklosti, izzivi sedanjosti in strahovi prihodnosti. Zato si želim in odgovornost na vseh nas je, da bomo danes, jutri, pojutrišnjem, vsak dan posebej zmožni uvideti, da moramo in zmoremo bolj kot kadarkoli prej našo državnost krepiti s pomočjo vrednot, eden do drugega, drug do drugega, pa tudi če smo si med seboj tako različni. Priložnost imamo dokazati, da smo veliki, da premagujemo svoje predsodke, različnosti, naj bo to spomenik pomiritve ali enotnost ob arbitražnem sporazumu. Enotnost kot najtrdnejši dokaz in veličastna popotnica naši državi bi bilo najlepše darilo za njen 26. rojstni dan. Krila samozavesti je naš narod znal razpreti prav takrat, ko je bilo nebo najtemnejše. Imeli smo nezmotljiv notranji smerokaz. Samozavest, enotnost, srčnost, solidarnost so ta kompas vodile na poti osamosvajanja, osvobajanja, uveljavitve in polnopravnega članstva v mednarodnih organizacijah. Prav izzivi, tisti za nami, pred nami, sem prepričan, da bodo te vrednote še okrepili, ker to od nas zahteva kompleksnost časa ter okoliščin. Spoštovani! Toliko stvari nas še čaka, toliko stvari smo in imamo še za narediti, toliko stvari je, za katere se imamo še za veseliti. Bodimo skupaj, sočutni, drug do drugega, prepričani, da bomo našo državnost za nas, naše prednike in zanamce s plemenitimi zgodbami pisali naprej. Spoštovani vsi gostje, spoštovane državljanke in državljani, naj vam ob našem prazniku, dnevu državnosti, iskreno čestitam in želim vse dobro. Srečno! / aplavz/ PREDSEDNIK DR. MILAN BRGLEZ: Spoštovanemu kolegu gospodu Matjažu Nemcu, podpredsedniku Državnega zbora, se zahvaljujem za njegove misli. Obenem pa se zahvaljujem tudi zastavonošam Slovenske vojske in praporščakom veteranskih in domoljubnih organizacij v Republiki Sloveniji, ki so pod poveljstvom višjega praporščaka Andreja Jurjeviča s svojo prisotnostjo počastili nocojšnji slovesni dogodek, slavnostno sejo Državnega zbora. / nastop Slovenske vojske/ / aplavz/ Spoštovani gospe in gospodje, vabim vas, da v nadaljevanju skupaj prisluhnemo slovenski pesmi in domačim zvokom citer. /Citrarki Irena Anžič in Franja Kočnik / / aplavz/ PREDSEDNIK DR. MILAN BRGLEZ: Spoštovane državljanke in državljani, spoštovane Slovenke in Slovenci, visoki gostje! Zahvaljujem se vam za vašo pozornost, da ste skupaj z nami počastili dan državnosti. Zahvaljujem se tudi sodelujočim glasbenikom, tenoristu Sergeju Ruprehtu ter citrarkama Ireni Anžič in Franji Kočnik, prav tako pa tudi praporščakom in zastavonošam ter sodelavkam 5

in sodelavcem, ki so prispevali k izvedbi tokratne slavnostne seje. Iskrene čestitke ob našem velikem prazniku dnevu državnosti. Naj ne bo prijeten in veselja poln le nocojšnji večer, temveč tudi jutrišnji praznični dan. S tem zaključujem slavnostno sejo Državnega zbora ter vas vljudno vabim na krajši sprejem v preddverje velike dvorane. Seja se je končala 24. junija 2017 ob 20.29. 6

Prevod slavnostnega govora v italijanskem jeziku MATJAŽ NEMEC: Illustre Presidente della Repubblica di Slovenia, Presidente dell'assemblea di Stato, signor Primo Ministro, Presidente del Consiglio di Stato, egregia Presidente della Corte Costituzionale, Presidente della Corte Suprema, Egregi ospiti, Onorevoli Deputate e Deputati, Care concittadine e concittadini!»in base al diritto del popolo sloveno all'autodeterminazione, ai principi della legislazione internazionale, alla Costituzione dell'attuale Repubblica Socialista Federativa Jugoslava e alla Costituzione della Repubblica di Slovenia, in occasione del plebiscito del 23 dicembre 1990, gli abitanti della Repubblica di Slovenia hanno deciso a maggioranza assoluta di vivere in futuro in uno Stato indipendente e autonomo, la Repubblica di Slovenia, che non sarà più unito alla Repubblica Socialista Federativa Jugoslava.«Queste sono parole e annotazioni. Di un tipo o dell'altro. Ne abbiamo raccolte molte in questi anni. Alcune rievocano il passato, altre vivono nel presente, altre ancora delineano il futuro. Ma esistono anche parole che in sé raccolgono tutto ciò. E fanno anche di più: costruiscono lo Stato! Le parole della Dichiarazione d'indipendenza proclamata al momento della nascita del nostro stato indipendente mi riempiono d'orgoglio. In esse riconosciamo il caleidoscopio della vita del nostro popolo e della sua identità che è stata forgiata nel corso dei secoli. Il loro potente messaggio rimane invariato anche oggi, a 26 anni dalla loro approvazione, e superano la sfera dei ricordi, della storia, della testimonianza di quel periodo. Il loro messaggio risuona nel passato e nel presente e ci illumina i tempi futuri, superando le barriere del tempo e dello spazio. La Dichiarazione d'indipendenza rappresenta le testimonianze di migliaia di persone e vicende. Di quelle che vengono celebrate oggi, ma anche di quelle che a cui non abbiamo dedicato un monumento e alle quali non abbiamo assegnato una giornata particolare, ma che avvertiamo in ciascun respiro vitale della nostra statualità. Ciascun evento, ciascun atto risalente a secoli o decenni fa, ciascun viso, ciascuna dimostrazione di amore nei confronti di ciò che è sloveno, ciascuna parola slovena che sia mai stata pronunciata o messa per iscritto, ciascuna opera svolta nel pieno rispetto della patria, grande o piccola che essa sia, è ricompresa in questa Dichiarazione, la quale ha coronato le speranze e le volontà del popolo sloveno basandosi sulla fiducia e sull'unità d'intenti: anelare a un proprio Stato, in maniera chiara e determinata. Uno stato indipendente e autonomo. Sono dell'avviso che oggi dobbiamo sentirci particolarmente orgogliosi e che queste semplici, ma potenti parole, sintetizzino l anelito del nostro popolo e vengano ricordate come il miglior augurio possibile per il nostro Stato. Nel giugno 1991, quando sono state approvate la Dichiarazione d'indipendenza della Slovenia e la Carta costituzione fondamentale sull'autonomia e sull'indipendenza della Repubblica di Slovenia non sapevamo cosa ci avrebbe riservato il futuro, ma eravamo convinti che l'avremmo creato sotto gli auspici della nostra statualità. Nei cuori delle nostre genti tale desiderio ardeva già da prima, molto prima. Ardeva nel loro lavoro, nel loro coraggio, nelle loro rinunce, nelle loro perdite, che ci sono costate purtroppo anche la vita di migliaia di concittadine e concittadini. E poi, grazie al plebiscito che ha tratteggiato definitivamente la strada verso il nostro nuovo paese, tale desiderio è arrivato prepotentemente in superficie. Quel periodo è stato caratterizzato da alcune magnifiche pietre miliari, da eventi belli, ma anche difficili. Molto difficili. Le giornate che sono seguite alla proclamazione della nostra indipendenza sono passate alla storia come le giornate delle prove, ma anche delle nuove conclusioni. La guerra d indipendenza ha dimostrato che non esisteva nessuna forza che avrebbe potuto minare i nostri ardenti desideri, la nostra tenacia, la nostra incredibile fermezza e la nostra determinazione a vivere in un paese indipendente. Purtroppo il nostro popolo aveva subito delle aggressioni già prima ed esse ci avevano fatto capire che sono proprio i momenti cruciali della storia quelli che esigono da noi la massima 7

consapevolezza: quella di essere in grado di superare anche gli ostacoli maggiori. Ma solo se rimaniamo uniti e cerchiamo di raggiungere lo stesso obiettivo. Se riusciamo a comprendere questi valori, se rivolgiamo la sguardo oltre allo spazio e al tempo, verso il cuore dell'identità del nostro popolo e del nostro Stato, dobbiamo porci una domanda importante. Purtroppo andiamo a cercare la risposta a questa domanda nei posti sbagliati, nelle divisioni, nell'impossibilità di convivere, nell'impossibilità di capire i contenuti veri, quelli riferiti ai valori, semplici ma potenti, che il nostro popolo non ha saputo solo riconoscere, ma che con l'unità ha elevato sopra a qualsiasi differenza. Le differenze, che sono presenti ovunque, anche da noi, esistono da sempre, continueranno a esistere e non vanno mai sottovalutate. Anche nella storia della nostra statualità ciascuna differenza, politica o nei confronti dei rapporti sociali, ha sempre richiesto una profonda visione di noi stessi. Non dobbiamo permettere che le differenze ci gestiscano, ma dobbiamo dimostrare di essere in grado di gestirle noi stessi. Perché credo che questi concetti debbano essere ribaditi proprio in occasione di questa solenne celebrazione, in occasione della Giornata della Repubblica? Perché quando si tratta le vicende storiche legate alla nostra indipendenza non si menziona abbastanza l'orgoglio e l'unità che hanno contraddistinto quella fase storica, ma si pone spesso invece troppa importanza ai litigi su chi abbia avuto più meriti nella nascita del nostro Stato. L'odierna celebrazione rappresenta il momento giusto per sottolineare che l'unità di un popolo non significa vivere senza differenze, ma con esse, a condizione che ci si renda conto dell'importanza dei valori comuni, del futuro comune. Sebbene non sia facile dobbiamo ammettere che spesso non abbiamo superato questo esame. Non abbiamo mantenuto le nostre stesse altisonanti parole in merito all importanza delle istituzioni democratiche, degli impegni e dei principi che dovrebbero servire queste istituzioni, invece di servire le persone. Lo stesso discorso vale anche per lo stato sociale, per i diritti dell uomo e le libertà fondamentali nonché per il nostro glorioso, ma anche doloroso, recente passato. Perciò, in occasione delle celebrazioni come quella odierna, non dobbiamo chiudere gli occhi davanti a tutte le sfide, che dobbiamo affrontare in maniera consapevole e responsabile. In veste di rappresentante delle generazioni più giovani credo che l'unico significato corretto della Giornata della Repubblica sia proprio il senso di responsabilità: poter essere in grado, basandoci sulle esperienze passate, di costruire i ponti verso un futuro stabile. E l'elemento fondamentale per renderli veramente stabili consiste nel guardare assieme al nostro futuro comune. Non dobbiamo rivolgere lo sguardo verso il passato per cercare la nostra propria verità. Soltanto se saremo in grado di perdonare potremo dirci definitivamente liberati e potremo guardare serenamente al futuro. Personalmente sono convinto che siamo in grado, anche più di quanto pensiamo, di affrontare i dolori del passato, le sfide del presente e le paure del futuro. Pertanto auspico, e ciò è responsabilità di tutti noi, che oggi, domani e dopodomani, ogni singolo giorno, saremo in grado di vedere che dobbiamo e possiamo, mai come oggi, rafforzare la nostra statualità con il sostegno dei valori reciproci, operando gli uni per gli altri, sebbene siamo abbastanza diversi tra di noi. Ci è stata offerta l'opportunità di dimostrare che siamo grandi, che riusciamo a superare i nostri stereotipi, le nostre differenze, sia che si parli del monumento alla riappacificazione o di unità del caso della convenzione arbitrale. L'unità rappresenta la prova concreta e il viatico migliore per il nostro Stato, il più bel regalo per il suo 26 compleanno. Il nostro popolo è riuscito a dispiegare le ali della fiducia proprio nel momento in cui il cielo era più cupo, potendo disporre di un infallibile bussola interna. Fiducia, unità, coraggio, solidarietà sono stati i valori che hanno guidato la nostra bussola lungo il cammino verso la libertà, l indipendenza e la piena adesione alle organizzazioni internazionali nonché la vita della nostra statualità, da dentro e da fuori. Non c'è da preoccuparsi, tantomeno da dubitare: il nostro Stato non ha mai perso questi valori, ma a volte li ha semplicemente trascurati. Sono convinto che proprio le sfide passate e quelle future abbiano rinforzato e continueranno a rinforzare questi valori. Perché questo è ciò che ci viene richiesto dalla complessità del presente e delle sue 8

vicende. Ma soprattutto dall'orgoglio per quanto siamo riusciti a ottenere e dal vigore con il quale affronteremo ciò che dobbiamo ancora ottenere. Egregi Signori e Signore, ci si prospettano numerose cose belle. Avremo ancora molto da rallegrarci! Rimaniamo uniti e sensibili nei confronti degli altri. Sono convinto che riusciremo a nobilitare la nostra statualità per noi, i nostri antenati e per chi arriverà dopo di noi, aggiungendo sempre delle nuove e magnifiche storie. Egregi ospiti, care concittadini e cari concittadini: dal profondo del mio cuore desidero congratularmi con voi e augurarvi tutto il meglio in occasione della nostra celebrazione, della Giornata della Repubblica. Auguri Slovenia! 9

Prevod slavnostnega govora v madžarskem jeziku MATJAŽ NEMEC: Tisztelt Köztársasági Elnök Úr, az Országgyűlés tisztelt Elnöke, tisztelt Miniszterelnök Úr, tisztelt Államtanács Elnök Úr, az Alkotmánybíróság tisztelt Elnökasszonya, a Legfőbb Bíróság tisztelt Elnöke! Tisztelt magasrangú vendégeink! Tisztelt országgyűlési képviselők! Nagyrabecsült állampolgáraink! A szlovén nemzet önrendelkezési jogából, a nemzetközi jog elveiből, az egykori JSZSZK Alkotmányából és a Szlovén Köztársaság Alkotmányából kiindulva, a Szlovén Köztársaság lakosai az 1990. december 23-ai népszavazáson abszolút többséggel döntöttek arról, hogy jövőjüket önálló és független országban, a Szlovén Köztársaságban alakítják, amely nem lesz már többé a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság része. Vannak szavak és feljegyzések. Ilyenek és mások. Sok minden összegyűlt ezekben az esztendőkben. Vannak, akik az emlékeket idézik fel, mások itt és most élnek, ismét mások pedig a jövőt alakítják. Vannak, akik pedig mindezeket egyesítik. S még több. Építik az államot! A Függetlenségi Nyilatkozat szavai, független és önálló államunk születésekor, büszkeséggel töltenek el. Benne, nemzetünk életének kaleidoszkópját ismerjük fel, identitását, amely évszázadokon keresztül edződött. A nyomatékos üzenet már 26. éve, elfogadása óta több mint emlék, történelem, az akkori idők tanúja. A múlton és a jelenen keresztül visszhangzik, és egyben átragyog a jövőbe. Az üzenet túlmutat időn és téren. A Függetlenségi Nyilatkozat ezernyi ember és esemény tanúvallása. Azé, amit ma ünneplünk, de azé is, amiről nem emlékezünk meg emlékművel és nem kötődik hozzá dátum, ugyanakkor államiságunk minden ízében érezhető. Minden évszázadokkal, évtizedekkel ezelőtti esemény, minden cselekedet, minden arc, a szlovénség iránti szeretet mindennemű kifejezése, az összes kiejtett vagy leírt szlovén szó, minden, a haza tisztelete jegyében végzett munka, legyen az apró és nagy, mindent magában foglal a Nyilatkozat, amely megkoronázta a szlovén nép reményét és akaratát, az öntudat és egység jegyében, világos és határozott szándékkal, hogy saját államot akarunk. Saját államot. Önállót és függetlent. Így helyes, hogy ma különös büszkeség járjon át bennünket, hogy az egyszerű, de nyomatékos szavak áthassák népünk vágyait és államunk számára a legszebb jókívánsággá fűződjenek össze. 1991 júniusában, amikor elfogadásra került Szlovénia Függetlenségi Nyilatkozata és a Szlovén Köztársaság önállóságáról és függetlenségéről szóló alapvető alapokmány, nem tudtuk mit tartogat számunkra a jövő. De biztosak voltunk abban, hogy saját államunk égisze alatt fogjuk alakítani. Népünk szívében már régen, nagyon régen izzott a vágy eziránt. Parázslott a munkában, bátorságban, lemondásokban, veszteségekben, sajnos honfitársaink élete árán is. És vulkáni erővel tört a felszínre a népszavazással, amely véglegesen megrajzolta a saját állam felé vezető utat. Azt az időszakot hatalmas fordulópontok jellemezték, nemcsak szép, hanem nehéz pillanatok sora is. Nagyon nehezeké. Az önállóságunk kikiáltása utáni napok államunk történelmébe viszontagságos napokként íródtak bele, de a felismerés napjai is voltak, a függetlenségi háború megmutatta, hogy nincs olyan erő, amely megingatná izzó vágyunkat, a kitartást, a végtelen elszántságot és határozottságot, vagy az akaratot és vágyakozást aziránt hogy önálló államban éljünk. A népünk ellen folytatott agresszió számunkra nem volt ismeretlen, de igazolta, hogy éppen a történelem fordulópontjai azok, amelyek a legnagyobb fokú öntudatot követelik meg tőlünk és hogy még az ennyire nehéz akadályokon is túljutunk. De csak egységben. Akkor, amikor a közös célok felé haladunk. Ha megértjük ezeket az értékeket, ha időn és téren át, népünk és államunk identitásának lényegébe pillantunk bele, fontos kérdést tehetünk fel. Sajnos azonban a választ rá ma sokszor rossz helyen keressük. A megosztottságban, az együttélés lehetetlenségében, az igazi tartalmak felfogásának képtelenségében. Az egyszerű, de 10

leghathatósabb értékek tartalmáról van szó, amelyet nemzetként nemcsak felismertünk, hanem egységben a különbségek fölé is emeltünk. Különbségek, mint mindenhol, nálunk is mindig voltak és lesznek és azokat nem jó alábecsülni. Államiságunk történelmében minden különbség, legyen szó politikáról vagy a társadalmi viszonyok iránti hozzáállásról, megköveteli az abba való betekintést. Nem engedhetjük meg, hogy a különbségek irányítsanak bennünket, bizonyítanunk kell, hogy kézben tudjuk tartani őket. Miért is gondolom úgy, hogy ezt éppen ennek az ünnepnek, államiságunk ünnepének kapcsán fontos hangsúlyozni? Azért, mert önállóvá válásunk, történelmi eseménye kapcsán túl keveset szólunk az egység miatt akkor érezhető önbecsülésről és túl sokat vitázunk arról, kinek milyen részben köszönhető államunk létrejötte. Éppen ennek az ünnepnek a kapcsán megfelelő az alkalom, hogy hangsúlyozzuk, hogy a nép egysége nem a különbségek nélküli, hanem a különbségekkel való életet jelenti, a közös értékek, közös jövő tudatában. Bár nem könnyű, de be kell vallanunk, hogy ezen a vizsgán sokszor, túl sokszor buktunk el. Botladoztunk saját nagyvonalú szavainkban a demokratikus intézmények, kötelezettségvállalásaik, az intézményeket szolgáló elvek jelentőségéről, ahelyett, hogy az embereket szolgáltuk volna. Ugyanez igaz a jóléti államra is, az emberi jogokra és alapvető szabadságjogokra és természetesen a nagymértékben dicső, de fájdalmas félmúltunk történelmére. Ezért az ilyen ünnepek során nem szabad szemet hunynunk a kihívások előtt, amelyek megkövetelik tudatosságunkat és felelősségünket. A fiatalabb generáció képviselőjeként az államiság ünnepének megvalósítása egyetlen értelmét éppen a felelősségben látom, hogy ma a múlt tapasztalatai alapján képesek legyünk hidat építeni a stabil jövőbe. A közös jövő felé tekintés szükséges építőelem ahhoz, hogy ez a híd stabil legyen. Nem a múltról szóló igazunk keresése után vágyakozunk. Csak megbocsátással véglegesen felszabadulva tekinthetünk a jövő felé. Meggyőződésem, hogy képesek vagyunk, jobban mint gondoljuk szembenézni a múlt fájdalmaival, a jelen kihívásaival és a jövő félelmeivel. Ezért kívánom azt, és ez közös felelősségünk, hogy ma, holnap és holnapután, minden nap újra és újra, képesek legyünk belátni, hogy államiságunkat jobban, mint valaha, értékekkel kell erősíteni, egymásért, a másikért, akkor is ha különböznénk is egymástól. Itt az alkalom, hogy megmutassuk, hogy nagyok vagyunk, legyőzzük az előítéleteinket, a különbségeket. Legyen ez a megbékélés emléke vagy a választottbírósági megállapodással kapcsolatos egység, az egység ékes bizonyítékként és államunk hatékony ösztönzőjeként. A legszebb ajándék a 26. születésnapra. Öntudata szárnyait nemzetünk éppen akkor tárta ki, amikor a legsötétebb volt az ég. Csalhatatlan belső irányjelzőnk volt. Az öntudat, az egység, az elkötelezettség, a szolidaritás az iránytűt a felszabadulás, az önállósodás, az érvényesülés és a nemzetközi szervezetekben való teljesjogú tagság, valamint a külső és belső államiság élete útján vezették. Nem kell félni, vagy kételkedni abban, hogy államunk ezeket az értékeket elvesztette, csak néha-néha megfeledkezett róluk. Meggyőződésem, hogy a mögöttünk lévő és az előttünk álló kihívások, tovább fogják erősíteni ezeket az értékeket. Ezt megköveteli tőlünk az idő és a körülmények összetettsége. Elsősorban pedig erősíteni fogják az önbecsülést a sikeresen elért célok miatt és lendület adnak az elérendő célok iránt a jövőben. Annyi szép dolog vár még ránk. Annyi mindennek örülhetünk még! Tartsunk össze, legyünk együttérzők. Meggyőződésem, hogy államiságunk történetét magunk, elődeink és utódaink számára is újabb és újabb nemes történetekkel folytatjuk. Tisztelt vendégeink, tisztelt polgárok, engedjék meg, hogy őszinte jókívánságaimat fejezzem ki és minden jót kívánjak, ünnepünk, az Államiság Napja alkalmából. Jó szerencsét Szlovénia! 11

Prevod slavnostnega govora v angleškem jeziku MATJAŽ NEMEC: Dear President of the Republic of Slovenia, President of the National Assembly, Prime Minister, President of the National Council, President of the Constitutional Court, President of the Supreme Court, Eminent Guests, Esteemed Deputies, Distinguished Citizens, On the basis of the right of the Slovene nation to self-determination, the principles of international law, the Constitution of the hitherto SFRY and the Constitution of the Republic of Slovenia, the people of the Republic of Slovenia decided in the plebiscite held on 23 December 1990 by an absolute majority to found for their future life a sovereign and independent Republic of Slovenia, which will no longer be a part of the Socialist Federal Republic of Yugoslavia. There are words and there are accounts. Different and alike. Many have been collected over the years. Some people reminisce, others live here and now, and still others shape the future. Yet, there are also people who combine all of the above. And, even more so, these are the ones who build the state! The words written in the Declaration of Independence at the time of the birth of our sovereign state fill me with pride. In them, we may recognise a kaleidoscope of our nation s life, of its identity, which has been evolving over the centuries. The powerful message still resonates 26 years after its adoption, being more than just a memory, history, or account of those times. It echoes through the past and the present times, yet shines at same time into the future. What is more, the message extends beyond time and space. The Declaration of Independence is the testimony of thousands of people and events. Those that we are celebrating today, but also those which were not marked by a monument or given a special day, yet are felt in every breath of our statehood. Every event or episode, every act, centuries or decades ago, every face, every manifestation of love towards Slovenianess, every Slovene word, spoken or written, any work in respect of the homeland, be it small or large, is included in this Declaration, which has crowned the hopes and the will of the Slovene people by embracing their self-consciousness and unity. Their clear and determined intention to have a state of their own. Their proper state. A sovereign and independent state. It is only right that today, more than ever, we are filled with pride. That our nation s aspirations are embraced by simple, yet powerful words conveying the most beautiful message of greeting to our country. In June 1991, when the Declaration of Independence of Slovenia and the Basic Constitutional Charter on the Sovereignty and Independence of the Republic of Slovenia were adopted, we did not know what the future held for us. Still, we were convinced that we would shape it under the aegis of our own statehood. The desire for the latter had been burning in the hearts of our people since much earlier. It emanated from their work, courage, sacrifices, losses, unfortunately also at the price of the lives of thousands of compatriots. Finally, it emerged with volcanic force in the form of a plebiscite that charted the way towards a state of our own. Those times were marked by glorious milestones that were not just a set of beautiful moments, but also of difficult ones. Indeed, of difficult moments. The days that followed the proclamation of our independence went down in the history of our state as days of struggle, yet also of lessons learned. The War for Independence showed that there is no force that can undermine our fervent wishes, perseverance, immense strength, and determination, as well as the will and aspiration to live in an independent state. Sadly, we were no stranger to experiencing aggression against our people. However, it was proven then that it is in fact our history s milestones that call for our deepest sense of selfawareness, so that we are able to overcome even the greatest of obstacles. Though only when we stand united and committed to our common goals. If we understand these values, if we look beyond time and space into the essence of the identity of our nation and state, we may ask ourselves the important questions. Unfortunately, however, we often search for the answers in the wrong place. In divisions, in the inability to coexist, the inability to understand the real nature of things. The 12

nature of the simplest, yet most powerful values which we, as a nation, not only acknowledged, but also, by standing united, made sure rose above any differences. The differences that, like everywhere else, have always been and always will be among us and should therefore not be underestimated. Also In the history of our statehood, any of these differences, whether concerning political policies or attitudes towards social relations, require one to embark upon selfreflection. We should not allow our differences to drive us, but should rather demonstrate that we are able to control them. Why do I believe that this is worth underlining on this public holiday, our Statehood Day? Because even on the occasion of this historic event of independence, too little is said about the pride we felt at that time when unity prevailed, and too much about the controversy, the authoritative awarding of credit for establishing our state. If there were ever an opportunity to emphasise that the unity of a nation does not mean living without differences, but with differences, while being aware of the importance of the common values, the common future, this national day is certainly it. Although it is not easy, we must admit that we have failed this test on many too many occasions. We have stumbled upon our own ambitious words about the importance of democratic institutions, the commitments and principles that are obliged to serve institutions, rather than serving the people. The same applies to the welfare state, human rights and fundamental freedoms, as well as, of course, to our mostly glorious, yet also painful recent history. Therefore, on public holidays such as this, we must not avert our eyes from the full range of challenges that require our awareness and responsibility. As a representative of the younger generation, I see the real significance of celebrating a national holiday in the very responsibility that today, drawing on past experience, we are able to build a bridge to a stable future. future, indeed, every single day, we will be able to recognise that more than ever before we must and we can strengthen our statehood with the help of our values, for one another, for each other, regardless of our differences, however significant they might be. We have a chance to show that we are great. That we are rising above our prejudices, our differences. Let this serve as a monument to reconciliation or unity in respect of the arbitration agreement, unity as the most solid proof of and a glorious incentive for our country, and the most precious gift for our State on its 26 th birthday. Our nation was able to spread the wings of selfconfidence when the sky was at its darkest. We had an infallible internal compass. Selfconfidence, unity, valour, and solidarity pointed this compass towards breaking free, gaining independence, and full-fledged membership in international organisations, and enjoying our statehood both internally and externally. There is no need to fear, even less to doubt, that our country has lost these values it has just neglected them every now and then. I am convinced that the challenges, both those behind us and those that still lie ahead, will strengthen these values the complexity of the time and circumstances requires us to do so but above all, we will thus be able to take greater pride in what we have achieved and give impetus to what can be achieved in the future. Ladies and Gentlemen, so many beautiful things await us, so many that we may look forward to! Let us be together and compassionate to one another. I am convinced that the noble stories of our statehood will also be told in the future for our sake as well as that of our ancestors and descendants. Dear guests, esteemed citizens, I would like to sincerely congratulate you and wish you all the best on the occasion of this public holiday, our Statehood Day! I wish good fortune on Slovenia! A glimpse into the common future is a necessary building block so as to make this bridge solid. We do not desire to find only our own truth about the past. Only by forgiving will we be able to finally free ourselves and look into the future. I am convinced that we are able, more than we might think, to face the pain of the past, the challenges of the present, and the fears of the future. That is why I wish this also being our shared responsibility that today, tomorrow, and in the 13